Hogy transzilvanisták
hányan vagyunk, az kérdés. Ez ugye valami olyasmit jelentene, hogy transzilván
mivoltunkat jónak, értékesnek, mások által is felvállalandónak tekintjük, utódainknak
is átadandónak.
Transzilvanista
mozgalom, legalábbis magyar, az nincs. Ez olyan emberek létét feltételezné,
akik e transzilván érték szolgálatában összehangoltan tesznek is valamit, szóval
vagy tettel. Ha mégis van ilyen, jelenleg láthatatlan. Szerintem szükség lenne
rá.
*
Az erdélyi szászok mindig tudták, hogy ők németek, de ettől még mindenekelőtt erdélyi szászok voltak. Egészen addig, amíg transzilván mivoltukat fölöslegesnek nem kezdték érezni. Amíg az ósdi szászság helyett divatosabbá nem vált az egységes nemzet felismerhetetlenül német részévé válni. A nem várt következmény az lett, hogy a nagy nemzet tagjaiként lényegtelenné vált, hol is németek ők. Másságuk feladásával egyszerű perifériává váltak. Történetük számos más tragikus eleme mellett transzilvánságuk németségre cserélése is ott volt a megszűnésükhöz vezető okok között. Sokak szerint ez volt a fő tényező – engem Rudolf Poledna könyve győzött meg erről.
*
Nem az a kérdés, hogy erdélyiként mennyivel vagyunk többek vagy kevesebbek más magyaroknál. Hanem az, hogy van-e valami, amit innen nézve másként lehet látni, megélni, továbbadni, mint a világ bármely más pontjáról. Szerintem van – ezért vagyok transzilvanista. Sokan a nemzet egységét veszélyeztető gondolatnak vélik, de én ettől nem félnék. Egy nemzet tagjait sok minden tartja össze. Nagyon különböző részközösségek is képesek erős nemzetet alkotni, ha különbözőségük nem kérdőjelezi meg összetartozásukat, és ha úgy érzik, szolidaritásuk egy korrekt szövetségen alapul.
